A pátyi örökösödési háború története – 9. rész

Ez a posztsorozat nagyrészt a Domján-Molnár-Soós által írt “A Snecológia története” című monográfián alapul.

9. rész – A békeszerződések

Szeptember 2.-án reggel Sodi is fogságba esett Bognár Tibi bácsi Munkásotthon utcai lakásában, így a harcok véget értek. Hátra van még a békeszerződések története.

Ha a Koalíció hallgat Tomcatre, lehet hogy nem is lett volna béketárgyalás. Polgár ugyanis azt javasolta, hogy a két kuzint még aznap végezzék ki és a testüket rejtsék el Belső László PhD lábatlani telkén. Puchleitner Rezső azonban ragaszkodott a szabályszerű eljáráshoz, ebben pedig Bognár Tibi bácsi is egyetértett vele.

Este Sodit titokban átszállították a pátyi Führerbunkerbe, ahol végre találkozott Lüszivel. A Koalíció azon nyomban hozzálátott a tárgyalások előkészítéséhez. A legfontosabb témának a pénz felosztását tartották, hiszen maga a háború is ezért robbant ki, a “két háborús bűnössel” csak később akartak foglalkozni. A bíróként felkért Gaudi-Nagy Tamás először azt a feltételt szabta meg, hogy zárják ki a tárgyalásokból Tomcatet, aki hivatalosan továbbra is a Jobbik ellensége volt, de hamarosan tisztázták a félreértéseket, mivel belátták, hogy végig közös ellenségek ellen harcoltak.

Az örökségből 1 millió forint maradt meg. Természetesen minden fél (rokonok, cégek, Tomcat) igyekezett minél több pénzt kicsikarni magának. Tomcat a pénz kétharmadát követelte, hivatkozva a hosszú évek alatt elszenvedett anyagi kárra, amit a púpos becsületsértései okoztak neki. A cégek legalább a pénz felére tartottak igényt, mert ahogy fogalmaztak, Sodi így is többel tartozott nekik, mint amennyi pénz végül megmaradt az örökségből. A rokonok tiltakoztak, állítva hogy a cégek a háború alatt is legalább 1 millió forintot inkasszóztak Sodi bankszámlájáról. A vitákat csak Inkasszómanó tanúvallomása tudta elsimítani.

A megegyezés, mely végül pátyi béke néven vonult be a snecológia történetébe, szeptember 13.-án született meg. Tomcat volt a per vesztese, Gaudi nyilván korábbi ellentéteik miatt úgy ítélte, hogy csak a Sodi által korábban felajánlott védelmi pénzre jogosult, ráadásul csak a korábban megbeszélt 10 havi részletben. Tomcat tajtékzott, a Droidzónán pedig hamarosan bejegyzés készült Gaudiról, de nem tudott többet tenni. Tóta W. Árpád javaslatára a Koalíció tagjai a porba alázták Endrét, mikor a szerződésbe belevették, hogy Sodi támogatásra jogosult ugyan, de a 2010 májusi jövedelme szerint. Mivel Endrét ekkor kőkemény kötbérek sújtották, sírva fakadt, mikor felolvasták az ítéletet. Lüszi sem tudott egy “meoooow-nál” többet hozzátenni a döntéshez. A maradék 950 ezer forintot a cégek és a rokonok fele-fele arányban osztották fel maguk között.

Másnap Kisséket átszállították Újpestre, mivel Bognár Tibi bácsi ragaszkodott hozzá, hogy nála is legyen egy tárgyalás, tekintve, hogy neki volt köszönhető Sodi elfogása. A kuzinok státuszáról döntő Munkásotthon utcai béketárgyalásra Morvai Krisztinát hívták meg bírónak. A bírói karba bekerült Gonda László és Reiner Péter is. Sodi Kroko tanár urat választotta ügyvédjének, remélve hogy a tárgyalásai 90%-át megnyerő ex-forradalmár őt is kihúzhatja a bajból.

A vádbeszédet Tomcat mondta el, melyben természetesen halálbüntetést kért Kissékre. Az érdektelenség miatt távol maradó cégek helyett Tóta W. Árpád szállt be, mint vádló. S.F. nem érdekelte, de Sodit magának akarta, mint személyes rabszolgát. A Hírháttér Multimédiát Soós József Titán képviselte, aki vádbeszédében kijelentette, hogy az elektrosokkterápián kívül minden büntetést igazságosnak tart. Puchleitner Rezső azzal érvelt, hogy ha életben is tartják Kisséket, akkor is el kell őket választani, megelőzve egy újabb háborút. Javasolta, hogy Sodit fürdessék halálra, Lüszit pedig kényszerítsék nemi aktusra egy nővel.

Bognár Tibi bácsi volt az egyetlen, aki enyhébb büntetést kért a kuzinokra, részben mert Sodinak köszönhetően lett belőle a radikális rendezvények egyik legismertebb fotósa és a Jobbik sajtódíjasa 2012-ben. Azt kérte, hogy a snecológusok javaslatának megfelelően dugják be őket a pátyi szeretetotthonba. Így, bár egy örök életre megszabadulnak tőlük, mégsem vádolhatja őket senki embertelenséggel.

Az október elsején megszületett döntésben Tibi bácsi szava nyomott a legtöbbet. Sodit és Lüszit még aznap átszállították a pátyi otthonba, amelyet egész gyorsan megszoktak. A háború ezzel végleg lezárult.

A pátyi örökösödési háború története – 8. rész

Ez a posztsorozat nagyrészt a Domján-Molnár-Soós által írt “A Snecológia története” című monográfián alapul.

8. rész – Az Asztrálantant veresége

Augusztus 30.-án este Sodi egy meglehetősen szűkszavú mailt kapott Tomcattől. Abban az állt, hogy ha Sodi szeretné rendezni a vele kapcsolatos félreértéseit, utazzon másnap az angyalföldi lakására. Polgár biztosította afelől is, hogy testi épségét garantálja, de ha Sodinak kétségei lennének, nyugodtan magával viheti Lüszit is.

Sodi először nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel. Bár csábította a lehetőség, hogy legalább az egyik ellenségét kiiktatja a háborúból, mégis volt benne egy eredendő gyanakvás a Zöld Párt egykori képviselőjelöltjével szemben. Ráadásul félt elhagyni a házat, mivel a szomódi rokonok előző nap  felmondták a Pátyi Irányelveket, melyek a háborút a fair play keretein belül igyekeztek tartani. Sodi tartott tőle, hogy abban a pillanatban, ahogy elhagyja a házat, a rokonok akcióba lépnek.

Pár óra tépelődés után Endre úgy döntött, hogy egyedül megy Angyalföldre, Lüszit otthon hagyja a Führerbunker védelmére. Itt érdemes megjegyezni, hogy a ház védelméhez már nem volt elengedhetetlenül szükség Endre bűzmirigyeire, hiszen a Führerbunkerben a hadigazdálkodás bevezetése óta nem mosogattak vagy takarítottak. (Egyrészt, mert Sodi időpazarlásnak tartotta, másrészt azért, mert a vizet kikapcsolták.)

Reggel tehát Sodi elindult. Polgárt azonban nem találta otthon, így a pátyi busz indulásáig fennmaradó időt arra szánta, hogy a háborús költségekre félretett keret 30%-át felhasználva megvegye a régóta áhított AR Drone játékhelikoptert. Bár sejtette, hogy unokatestvére nem lesz elragadtatva a vásárlástól, Sodi meggyőzte magát, hogy amúgy is muszáj fejleszteni a ház légvédelmét.

Sodi a Király utcánál szállt fel a 4-es villamosra, miután megtekintette a 2010-ben KFC túladagolás alatt a Teréz körúton elgázolt Alkaa emlékművét, amit a Bombahír állíttatott. Innentől kezdődik a háború egyik legszomorúbb fejezete, hiszen ezidáig az ellenségeskedés csak a harcoló felektől szedett áldozatot, most viszont már ártatlan civilek életét is követelte a pátyi örökösödési háború.

A kissé fáradt Sodi nem vette észre, hogy a Margit hídnál ellenőrök szálltak fel a villamosra. Mikor a Combino a Mechwart ligeti megállóhoz ért, körbevették Sodit és a jegyét kérték tőle. Sodi természetesen még életében nem utazott legálisan a BKV-n, így ezúttal sem tudott mit felmutatni. Azonban elhatározta, hogy megszökik, bármi áron.

Hadtörténészek és snecológusok a mai napig vitatkoznak azon, hogy etikai vagy harcászati szempontból jogos volt-e a bűzmirigyek kieresztése. A tényt, hogy Endre sikeresen elmenekült beárnyékolta, hogy akciója 8 életet követelt, ráadásul a helikoptert is megszerezte tőle egy harcias öregasszony a nagy kavarodásban. A Mechwart ligeti mészárlás a háború legvéresebb eseménye volt. Nem sokkal később Tarlós István és Vitézy Dávid közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy Budapest főváros és a BKV belép a háborúba a Szomódi Koalíció oldalán.

Sodi tudta, hogy innentől tömegközlekedést nem használhat, ezért gyalog kellett hazamennie. Ez azonban, tekintve, hogy többször is meg kellett állnia pihenni, majdnem 20 órát vett igénybe. Endre szeptember elsején délre ért haza, hullafáradtan.

Ekkor érte a következő kellemetlen meglepetés. Az ajtó nem nyílt. Sodi egyre dühösebben toporzékolt az ajtó előtt, telefonján kuzinját keresve, de mindhiába. Ekkor vette csak észre, hogy a Führerbunker ablakából több rokona, többek között Puchleitner Rezső is röhögve nézi őt.

Mi történt? Az, hogy Tomcat levele csapda volt. Amint megfigyelők jelentették, hogy Sodi busza megérkezett Budapestre, megindult a Koalíció támadása a Führerbunker ellen. S.F. és macskái hősiesen védekeztek, de hosszú távon nem volt esélyük a túlerőben lévő rokonok ellen, akiknek ráadásul a púpos bűzével sem kellett számolniuk. Még augusztus 31.-én késő este Lüszi megadta magát. A Koalíció hadifogságba helyezte és innentől már csak Sodit kellett várniuk. A pátyi hadicsel eddig tökéletesen működött.

Térjünk vissza másnapra. Sodi tehát a (most már csak volt) háza előtt állt, és nem tudott mit csinálni. Rezső meg volt róla győződve, hogy Endre nem folytatja a teljesen kilátástalan harcot, hanem megadja magát. Ehelyett Sodi úgy döntött, hogy elmenekül, méghozzá Bognár Tibi bácsihoz Újpestre. Bár teljesen kimerült az előző 24 óra eseményeitől, a koalíciós egységek mégsem tudták elkapni, mert Sodi az ismét feltöltődő bűzmirigyeit felhasználva távol tartotta magától őket.

Este ért Újpestre, a Munkásotthon utcába. Bár egy rövid időre kénytelen volt a BKV-t használni, de szerencséjére ezúttal nem kapták el. Este kilenckor becsengetett Tibi bácsihoz. Amikor az öreg kinyitotta az ajtót, egy félholt púpos alakot látott a lábtörlőjén fetrengeni. Beinvitálta a lakásába, de természetesen azonnal tudta, mit kell tennie.

Mint azt egy korábbi részben is említettük, Tibi bácsi is azok között volt, akiket a Koalíció megkörnyékezett még nyáron. Mint minden összeesküvő, Tibi bácsi is vállalta, hogy amennyiben lehetősége van tenni valamit Kissék ellen, azonnal cselekszik.

Kora reggel értesítette a Koalíciót. A teljesen kimerült Endrét Puchleitner Rezső és Tomcat ébresztették arcukon kéjes vigyorral.

Az utolsó rész következik…

A pátyi örökösödési háború története – 7. rész

Ez a posztsorozat nagyrészt a Domján-Molnár-Soós által írt “A Snecológia története” című monográfián alapul.

7. rész – A második Recskagate

2013. augusztus 12.-én elkezdődött a szomódi rokonok internetes hadjárata az Asztrálantant ellen. Az összes jelentős radikális honlapon megjelentek Sodival és Lüszivel kapcsolatos információk, képek és videók, amelyek 1980 óta készültek. Ezek finoman szólva sem előnyös oldalukról mutatták be Kisséket. Puchleitner Rezsőnek köszönhetően napvilágra került az első farokverő videó, amelyen már Sodi arca is felismerhető volt. Az index és az origo is főcímként tálalta a legfrissebb fejleményeket.

A második Recskagate történéseit már a kuruc.info sem nézhette tétlenül, mivel az oldal kommentelői egy emberként kérdezték, hogy “ki hagyta ezt az ultraliberális zsidót évekig tevékenykedni a nemzeti oldal közelében?” Megnyílt a Kiss Endre Farkas-dosszié, melynek összeállításában a legnevesebb snecológusok is közreműködtek. A dosszié a nemzeti oldal valaha volt legnagyobb kártevőjeként jellemezte Sodit, hozzátéve, hogy “még a cédulagyárosba is több tisztesség szorult.”

Puchleitner és a szomódi rokonok a Facebookon kijelentették, hogy a háború eldőlt, innentől már csak napok kérdése a győzelem. Tóta W. Árpád másnapi, a HVG-ben megjelent írásában azt a megállapítást tette, hogy “a snecológia története véget ért.” Molnár F. Árpád és a Hírháttér Multimédia azonban kifejezte együttérzését Endrével, hozzátéve, hogy szomorú sorsát megérdemelte.

De mit csinált ezalatt Sodi és S.F.? Sodi esetében a válasz rövid: semmit. Endre teljes letargiába esett a dosszié miatt, pár óráig dühöngött, több dolgot is szétvert a Führerbunkerben, majd miután kifogyott a szuszból, leült a kanapéra, és napokig némán, kifejezéstelen arccal nézett maga elé. Nem reagált unokatestvérére sem. Lüszi agódott, hogy Sodinak talán szuicid gondolatai vannak, mérgében több e-mailt is írt a szomódi rokonoknak, a kurucoknak és néhány snecológusnak is, de sokkal többet ő sem tehetett.

Sodi idegállapota csak egy hét után kezdett lassan helyreállni. Továbbra is szűkszavú volt, a blogjára rá se mert nézni, S.F.-nek is megtiltotta a kommentelést. Rendíthetetlen optimizmusa most először kapott igazán komoly ütést, de ebbe kis híján beleőrült. A botrány kitörte után két héttel írt egy posztot a blogjára, melyben úgy tett, mintha semmi se történt volna. Szépen lassan visszaszerezte önbizalmát, bár azt is megértette, hogy a radikálisok hivatalosan is ellen fordultak, tehát most már ténylegesen egyedül maradt.

Három nappal később, 29.-én, egy budapesti orvos aláírt egy szakvéleményt, amely alapján a Koalíció a kuzinokat fogyatékossá nyilváníthatta. Már csak az volt a kérdés, hogyan szerezzék meg a házat.

Maga a Führerbunker elhanyagolt állapota ellenére egy nehezen bevehető erődítmény volt. Endre bűzmirigyeivel bármikor elérhette, hogy a házban normális ember pár másodperc alatt harcképtelen legyen. Lüszi naponta kétszer szarta körbe a telket, a betolakodók megfékezése céljából. Egy egész falka macska biztosította a ház védelmét kívül-belül. Egyértelmű volt, hogy a ház elfoglalására csak egy nagyobb, vegyvédelmi felszereléssel is rendelkező csoportnak van esélye.

Rezső azonban egy olyan tervet eszelt ki, amit azóta is csak pátyi hadicselnek neveznek…

A pátyi örökösödési háború története – 6. rész

Ez a posztsorozat nagyrészt a Domján-Molnár-Soós által írt “A Snecológia története” című monográfián alapul.

6. rész – A pénzügyi helyzet romlása, út az összeomlás felé

2013. április

A szomódiak által csak “pátyi fogyatékosok ellenállásának” nevezett Asztrálantant helyzete egyre romlott a háború kezdete óta. Természetesen már a márciusi hadüzenetek idején is megjósolta számtalan közíró és hadi szakértő, hogy Kisséknek semmi esélyük nincs, elsősorban azért, mert keveset keresnek, a bevételeket pedig nem képesek beosztani.  Anélkül, hogy gazdasági fejtegetésekbe kezdenénk, annyit érdemes kijelenteni, hogy Sodiéknak a legjobban a már Montecuccoli által is emlegetett pénz, pénz és pénz hiányzott.

Sodi még március elején lemondott munkáiról, így a pátyi szippantósnak és a Kolosy téri főnök úrnak is új munkaerő után kellett néznie. Sodi azzal érvelt, hogy a háború kitörése akkora lelki terhet jelentett számára, hogy hadvezéri kötelességeit nem tudja összeegyeztetni alkalmazotti feladataival. A helyzetet súlyosbította, hogy az áprilisban Pátyra költözött S.F. szintén elvesztette tatai virágkötő és trágyalapátoló munkáit, ráadásul szülei is megtagadtak tőle minden támogatást. (A háborúban nem vettek részt.)

Április végén elkezdődött a szélhálmosok partizánakciója a pátyi örökség felmarkolására. Sodi előbb 200 ezer forintot fizetett Schlingloff Sándor legújabb e-bookjáért, majd kapott egy e-mailt, melyben egy meggyilkolt elefántcsontparti kormánytisztviselő magánvagyonának külföldre menekítéséhez kérték a segítségét. Mire rájött a nyilvánvaló átverésre, újabb 300 ezer forintot csaltak ki tőle.

Ezek után jött a talán legnagyobb csalás. Egy magát befektetési tanácsadónak beállító fiatalember kereste fel Kisséket és hamar elnyerte Sodi bizalmát. Bár S.F. megfogalmazott kételyeket az illetővel szemben, (“olyan undi, büdi szaga volt mindig”) Sodi végül 2,2 millió forintot adott neki, abban a reményben, hogy ősszel az ötszörösét kapja vissza. Nem tudhatta, hogy a pénzzel a lakásmaffiás tanár úr fiának bahamai nyaralását finanszírozta.

2013 májusára az 5 milliós örökségből kb. 1.5 millió forint maradt meg. Sodi érzékelte a helyzet komolyságát, egyszemélyes válságstábot alakítva drámai döntést hozott: felére csökkentette unokatestvére napi fejadagját. Ez volt az utolsó alkalom, amikor az Asztrálantant egysége megbomlani látszott, de Lüszi itt is gyorsan megbékélt a helyzettel.

A szomódi rokonok tanulva Tomcat példájából igyekeztek a megfélemlítés és a pszichikai terror eszközeivel élni. Májustól hetente 3-4 alkalommal verőemberek jelentek meg Pátyon, ahol Kissék felől érdeklődtek. Sodiék szerencséjére a falubeliek alig ismerték őket, így nem akadtak a nyomukra. A biztonság kedvéért Sodi és kuzinja heti háromszor 6 órát az ágyneműtartóban töltött, felkészülvén egy esetleges vészhelyzetre.

Természetesen ez így nem mehetett tovább. Napokon belül Sodi meglehetősen engedékeny hangnemben írt a rokonairól, reménykedve abban, hogy sikerül egy számára előnyös megállapodást kötnie, még mielőtt elvesztene mindent. A trollok természetesen gyávának nevezték, amit ő visszautasított, mint mondta hadvezérként rendíthetetlen volt, a két pátyi csatában nyújtott teljesítménye önmagáért beszél, de talán most itt az ideje a kiegyezésnek.

Sodi nem is koppanhatott volna nagyobbat. Június 5.-én a szomódi rokonok közzétették a Puchleitner-doktrínát, melyben kijelentették, hogy megállapodásnak helye nincs, csak a feltétel nélküli kapitulációt fogadják el. Ez még a háború előtt hangoztatott álláspontjuknál is negatívabban hangzott Sodi szempontjából.

A Szomódi Koalíció ráadásul olyan lépéseket tett, melyeket a háború elején elfogadott Pátyi Irányelvek is tiltottak: titokban elkezdtek beszervezni olyan személyeket, akiket eddig Sodi passzív támogatói között tartott számon. Így hamarosan Pál Marci, Belső László PhD és Bognár Tibi bácsi is ígéretet tett arra, hogy amennyiben lehetősége lesz, mindent megtesz az Asztrálantant ellen.

Júliusra a helyzet tovább romlott. Sodi ezért bevezette a hadigazdálkodást, melyet pátyi programnak nevezett el. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy S.F, aki a bevásárlásokat intézte, innentől kezdve csak a legszükségesebbeket (zsebkendő, síkositó, mirelit pizza, román energiaital, macskakaja) vásárolhatta meg. A hónap végén kikapcsolták a vizet és a fűtést, de ez igazából csak Lüszit zavarta komolyabban. Ő innentől kezdve a kerti kútból húzott vízzel intézte fürdésnek csúfolt perverz játékait.

Augusztus elejére Sodi maradék tartása és méltósága is kezdett semmivé foszlani. Felajánlotta trolljainak, hogy 100 ezer forintért cserébe készít egy újabb nyelvtörő videót. Az ötlet végül a non-intervencionalista snecológusok ellenállásán megbukott.

Az Asztrálantant úton volt a kapituláció felé.

A pátyi örökösödési háború története – 5.rész

Ez a posztsorozat nagyrészt a Domján-Molnár-Soós által írt “A Snecológia története” című monográfián alapul.

5. rész – A II. pátyi csata és következményei

2013. április 6.-án a háború történetének egyik legfontosabb ütközete zajlott le Pátyon, a II. pátyi csata. Bár nem tartott olyan sokáig, mint az első, jelentősége mégis legalább akkora, ha nem nagyobb, mint az elsőé.

Tomcat S.F.-hez hasonlóan kora reggel érkezett Pátyra, mivel tudta, hogy a hétalvó Sodit ekkor még meglepheti. Bekopogtatott, majd artikulálatlan üvöltésbe kezdett, követelve, hogy a Gyagyás azonnal takarodjon ki az udvarra, és akkor olcsón megússza.

Sodi és S.F. nagyon megrémültek. Azonban nem volt sok idő gondolkozni, mivel félő volt, hogy Tomcat betöri az ajtót. Így a hátsó ablakon ugrottak ki, remélve, hogy Polgár nem veszi észre őket, azonban S.F. macskanyávogása lebuktatta őket. Összehangolatlan haditervüknek köszönhetően fejvesztve menekültek, ráadásul külön.

Sodi a faluközpont felé rohant, remélve, hogy ott talál valakit, aki megvédi. Nem így lett, Tomcat pedig a nyomában volt. Bár Endre az emlékezetes Hosszú Menetelés során bizonyította példátlan állóképességét, ezt az iramot már ő sem bírta, Tomcat pedig 5 perc Scooby Doo-stílusú kergetőzés után végül elkapta.

Elérkezett a vég. Senki sem segített. Pál Marci távol volt, S.F. pedig valamiért nem tűnt fel a nap végéig. Azon kevés falubeli, aki kinézett az ablakon, részegek verekedésének hitte az esetet és igyekezett kimaradni belőle.

Természetesen az esetet a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük verekedésnek. A II. pátyi csata volt Sodi Mohácsa. Egy nála sokkal erősebb ellenféllel szemben esélye sem volt. Végül két foggal, négyszáz hajszállal, és a korábban a zsebében lévő 30.000 forinttal szegényebben tért haza. Tomcat megfenyegette, hogy az esetről ne szóljon senkinek, de azt is hozzátette, hogy nem most találkoztak utoljára. Aztán amilyen hirtelen érkezett, el is tűnt.

S.F. végül csak este tért haza, láthatóan teljes jókedvben. Az eddig teljes letargiában tespedő Sodi most iszonyú haragra gerjedt, félő volt, hogy még aznap kitör a III. pátyi csata. Felelősségre vonta unokatestvérét a segítségnyújtás hiánya miatt, hivatkozva az Asztrálantant erre vonatkozó pontjaira. Lüszi azzal védekezett, hogy a csatát egy nőstény macska társaságában nézte végig, akivel végig Sodinak szurkoltak, így ő a maga részéről minden tőle telhetőt megtett. Sodi nem akart még egy konfliktust aznapra, mivel már így is romokban volt, így végül megnyugodott.

Bár Tomcat nem írt az esetről a Droidzónán, a Hunhír fórumán nyitott egy topikot: “Hová tűnt a GYAGYÁS?” címmel. Az itt olvasott hozzászólásai tartalmaztak olyan utalásokat, amelyekből a snecológusok gyorsan levették, hogy mi történt, így hamarosan Sodit is elárasztották a kérdések. Ő először tagadott, majd posztcunamit indított el, amelyek többek között Krokó gyerekéről, Bognár Tibi bácsi 2008-as tüntetéseken készült fényképeiről, és Molnár F. Árpád videóiról szóltak.

A pátyi örökösödési háború története – 4. rész

Ez a posztsorozat nagyrészt a Domján-Molnár-Soós által írt “A Snecológia története” című monográfián alapul.

4. rész – Tomcat intervenciója és a Sodi-ellenes szövetségek

Az Asztrálantant megalakulása után napokig semmi sem történt. Ahogy Tóta W. Árpád fogalmazott egy március 23.-i HVG-ben megjelent cikkében, “Pátyon a helyzet változatlan.”

A szomódi rokonok egyelőre nem indítottak jelentős támadásokat, azt leszámítva, hogy továbbra is beadványokkal bombáztak minden olyan személyt vagy szervezetet, akiktől azt remélték, hogy elintézhetik a kuzinok fogyatékossá nyilvánítását.

S.F. egyre több időt töltött a Führerbunkerben, virágkötő munkáját is elhanyagolva. Segítségére szükség is volt, mivel anyja halála óta Sodinak különös nehézséget jelentett a ház viszonylagos rendben tartása, így az amúgy is jelentős felújításra szolgáló Führerbunker állapota tovább romlott.

A csendet Tomcat törte meg március 25.-én mikor egy a Droidzónán megjelent videójában bejelentette, hogy igényt tart a Sodi által 2010 szilveszterekor felajánlott védelmi pénzre.  Hozzátette, hogy a pénz elmaradása esetén nem tudja garantálni, hogy “snecit nem fogja valami baleset érni az egyik tüntetés közben.” Endrét teljesen sokkolta a hír, azt hitte, hogy egykori ellenfele már rég elfeledte a pénzt. A hírre ráadásul rákaptak a snecológusok, így a helyzet még kényelmetlenebbé vált.

Sodi elviselhetetlennek tartotta a feszültséget, így aznap este unokatestvérével masztiparti helyett bepiáltak. Mint mindig, Endre most is felbátorodott az alkoholtól, este már olyanokat írt a trolljainak, hogy “majd megmutatom én  tokásártánynak XDDDDDDDDDDDD”. S.F. is hozzászólt a társalgáshoz, bár ő némileg békésebb hangot ütött meg, ahogy ő fogalmazott, “alapvetően Tomcsi is csak egy békés cica :3″.

Endre pár óra alatt annyira beleélte magát saját fantáziájába, hogy elkövetett egy végzetes hibát. Pimasz hangvételű e-mailt írt Polgárnak, melyet a szállóigévé vált “Basszon seggbe tizenhét asztrálmacska :DDDDDDDDDDDD” mondattal fejezett be.  Tomcat fél óra múlva egy félperces videóüzenettel válaszolt, melyben bejelentette, hogy egy utazást tervez Pátyra. Sodi nagyot nyelt, csak most tudatosult benne, mit is csinált.

A következő napokat azzal töltötte, hogy minden ismerősét végigjárta, akiktől segítséget remélt a Tomcat elleni harcban. A baj az volt, hogy Endre diplomáciai megítélése mindennél mélyebben volt a 2011-12 fordulóján történt események miatt. (Gaudi lejáratása és az azt követő Recskagate) A Jobbiktól így nem remélhetett segítséget, de más, pártonkívüli radikálistól sem, mivel szinte mindenkivel volt valamilyen korábbi konfliktusa.

Például Gonda László, 2006-os önjelölt néptribun, akitől Sodi a legtöbb támogatást remélte, elhajtotta Endrét azzal az indokkal, hogy a kamerára adott pénzt azóta se fizette vissza. Hermán Péter szintén megtagadta a segítséget, mivel Sodi 2012 nyarán megpróbált vádalkut kötni a hatóságokkal, a még mindig befejezetlen rendőrlista-ügyben. Krokó az elhíresült Melcsike-videó miatt rágott be Sodira, bár azt kijelentette, hogy végtelenül igazságosnak tartja, hogy most már mindketten ugyanabban a hajóban eveznek.

Pál Marcitól Sodi már nem is mert személyesen segítséget kérni, helyette unokatestvérét küldte, mint egyszemélyes delegációt az ecseri úti piacra. S.F. viszont csak három nappal később ért vissza, állítása szerint találkozott néhány “nagyon tündibündi fiúkával” akikkel nagyon jól szórakozott.

Sodi tehát egyedül maradt. Azonban történtek számára pozitív dolgok is. Április elsején hozzájutott a pénzéhez, miután bankszámlát nyitott. Ezzel természetesen rögtön felfedezték azok a cégek, akiknek tartozott és megindult az Inkasszó Hadművelet.

Hamarosan megszületett a Szomódi Koalíció, melynek tető alá hozásában elévülhetetlen érdemei voltak Puchleitner Rezsőnek. A koalíció egy kölcsönös együttműködési és segítségnyújtási egyezmény volt, amit a szomódi rokonok és a Cégek kötöttek. Megállapodtak a várható zsákmány felosztásában is. Tomcat megalapította az El Nem Kötelezett Sneciszopatók Mozgalmát, aminek hamarosan tagja lett Tóta W. és Molnár F. Árpád is.

Ezek után szinte már csak mellékzönge volt, hogy két nappal később Lüszit szülei elűzték otthonából mihasznaságára hivatkozva, így hivatalosan is beköltözött a Führerbunker konyhájába.

A pátyi örökösödési háború története – 3. rész

Ez a posztsorozat nagyrészt a Domján-Molnár-Soós által írt “A Snecológia története” című monográfián alapul.

3. rész – Az I. pátyi csata és az Asztrálantant

2013.  március 12.

Egy nappal vagyunk a hadüzenetek után. Elkezdődött a háború, de az első támadást nem a szomódi rokonok vitték be, hanem egy olyan személy, akire Sodi nem számított.

Kora reggel S.F. csengetett be a pátyi Führerbunkerbe. Unokatestvére nem tudta mire vélni Balázs látogatását, aki viszont nem kertelt sokat. Buzis stílusát félretéve közölte, hogy igényt tart az örökség egy részére, egészen pontosan 1 millió forintra. Azzal érvelt, hogy éveken át tartó alázatos szolgálata miatt megérdemli, hogy végre ne csak a bajban, hanem a gazdagságban is közösködjenek.

Sodinak természetesen esze ágában se volt megosztani a pénzét senkivel. Először megpróbálta erőltetett lazasággal lerázni kuzinját mondván, hogy majd később megbeszélik, de S.F. nem tágított. Sodi ekkor rettentő haragra gerjedt. Az előző napi események miatt amúgy is óránként tört rá sírógörcs, keze pedig már órák óta ökölbe volt szorítva.

Az I. pátyi csatát (melyet jelentősége ellenére senki nem követett figyelemmel) tehát Sodi kezdte el egy S.F. arcára mért pofonnal. Endre volt a favorit, hiszen míg kuzinja már 10 éve nem volt gyúrni, Sodi a napi 6-7 maszturbálással tekintélyes tenyérizomzatot fejlesztett. Azonban bármilyen elkeseredetten küzdöttek, egyikük se tudta bevinni a végső ütést.

Azonban hosszú órák után S.F. egyre fáradtabb lett, hiszen neki már a Pátyra utazás is sokat vett el az erejéből.  Nem sokkal délelőtt tíz után a földre került. Sodi ekkor megfogta kameraállványát, a hármas metrón hagyott Kántor utódját, hogy lesújtson ellenfelére.  Ekkor S.F. páratlan hadicselt hajtott végre. Vinnyogásával nem csak pszichológiai hadviselést alkalmazott, de pár perc alatt Páty összes macskája megjelent a helyszínen, hogy segítsen a bajbajutott Lüszin.

Sodi ezúttal páratlanul gyorsan felmérte a helyzetet és helyesen azt a következtetést vonta le, hogy semmi esélye. Bemenekült a Führerbunkerbe, ez a manőver később a Dicsőséges Visszavonulás nevet kapta.

Endre felkészült a legrosszabbra, de azt is elhatározta, hogy nem hagyja magát. Elbarikádozta a bejáratokat, kieresztette a bűzmirigyeit a büdöstől kifejezetten irtózó Lüszi behatolása esetére.

Közben S.F. is elemezte a helyzetet. Tudta, hogy szüksége van Sodira a pénz megszerzése érdekében, azon kívül unokatestvére iránt érzett szerelme is ellenezte a további ellenségeskedést. Macskáit követként felhasználva kora estére rendezték a félreértéseket, este nyolckor pedig S.F. is belépett a Führerbunkerbe.

Nem sokkal éjfél előtt megszületett a Kiss-szövetség a szomódi rokonok ellen, ami S.F. javaslata alapján az Asztrálantant nevet kapta. A szerződést egy masztipartival pecsételték meg. Bár a megegyezés szerint a felek egyenlőek voltak, valójában Sodi dominált, amibe S.F. is belenyugodott.

Mivel Sodi ragaszkodott a Lebensraumhoz, unokatestvérének csak a konyhában jutott hely, ahol egy takaros almot rendeztek be neki.